A Közép-Ázsiai juhászkutya

Egy kutya a legendákból

     Hatalmas és fenséges. A nyüzsgés, a játékos csaholás, a gazda szemvillanását lesni, türelmetlenül vakkantani a gazda helyeslését várva - ezek nem az ő tulajdonságai. A Közép-Ázsiai nem csak úgy megáll - hanem az ellenség útjába áll, nem fut - hanem száguld, ő nem harap - hanem széttép.
     Története sok - sok évszázadra tehető. Nem ismert pontos származása, sokak szerint Európába Nagy Sándor serege hozta be. Türkmenisztán nagy birodalom volt. Sokáig ellenállt Dzsingisz kán tatár seregének, nagyméretű kutyáik sok veszteséget okoztak a tatár lovasságnak.
     Zord vidék, rideg körülmények, szüntelen megpróbáltatások és az örök ellenség - a nyájakat tizedelő farkasok. Kevés olyan fajta van, aki a kutyák között igazán rászolgált a farkas ölő jelzőre - a Közép-Ázsiai egyike ezeknek.
     Ez a kutya napjainkra sem vesztette el kiemelkedő tulajdonságait, népszerűsége nő, és nem véletlen, hogy egyike lett az elismert "testőröknek" - akikre azt mondják "tekintélyes kutya, ami komoly embereknek való".
     A háború előtti években az elszigeteltség és komoly tenyésztői munka eredményezte a türkmenisztáni Csardzsou megye Szamszonovo szovhozában az igen jó közép-ázsiai juhászkutya állomány kialakulását. Ezek a kutyák voltak résztvevői és győztesei 1939-1941-ben és 1954-1956-ban rendezett kiállításoknak. A szovhozban egy Sámson nevű hatalmas kan vonalát tenyésztették - amely vonal dokumentációi elvesztek. Hasonló sorsra jutott az 1940 Összszovjetunióbeli Mezőgazdasági kiállítás győztesének a fekete-foltos Arlánnak papírjai is. Ezeknek a kutyáknak az utódait, bár nem rendelkeztek származási okmányokkal, mégis könnyű volt megismerni.
     Az utóbbi két évtizedben két értékes vonalat említenek. Az egyik Belij Jekimen (Fehér Egyedüli) a másik Csornij Jekimen (Fekete Egyedüli) vonala.
     Belij Jekimen marmagassága 75 cm, nagyon jó felépítésű, erős kutya hatalmas fejjel és széles pofacsonttal. Utódai erős felépítésűek, 73 - 77 cm - es marmagasságúak, széles, fejük széles, erős, alig észrevehető stoppal.
     Csornij Jekimen az 1970-es évek táján született, az átlagosnál magasabb volt és kevésbé erőteljes.
     A 90-es években a leghíresebb Ak-gus volt, aki 74-75 cm-es marmagasságú, széles és hosszú mellkasú igen jól izmolt kutya volt. Feje nagyméretű, lapos koponyával, szinte észrevehetetlen stoppal, arcorri része széles, erős, fogai nagyméretűek. Elsősorban munka tulajdonságaival, kitartásával, állóképességével tűnt ki kortársai közül.
     Ak-gusnak harmadik, negyedik nemzedéki leszármazottai hazánkban és a szomszédos Szlovákiában is megtalálhatók.
     Magyarországon a 90-es évek eleje óta vannak Közép-Ázsiai juhászkutyák. Számuk az utóbbi években emelkedett jelentősebben, miután sikerült néhány kitűnő kutyát importálni a Szovjetunió utódállamaiból. Elsősorban azok választják ezt a fajtát, akiknek jó házőrzőre, kiegyensúlyozott, nyugodt de mégis robbanékony testőrre van szükségük, valamint mindezek mellett egy igazán odaadó feltétel nélküli barátot szeretnének.
     Termetükből és felépítésükből adódóan területigényük nagy, lakásban, zárt és kis területen nem érzik jól magukat. Szeretik a családot, tisztelik a gazda baráti körét, viszont szigorúak az idegenekkel, betolakodókkal szemben.
     Határozott, céltudatos nevelést igényelnek, de sosem lesznek a gazda nyugalmának megrontói.

A közép-ázsiai juhászkutya leírása

     Felépítése:- Durva, erős csontozatú, atlétikus felépítésű izmos kutya. Egyes egyedeinél lazasághoz vezető hajlam található. Bőrük vastag, jól fejlett, erős szerkezetű, megfelelően rugalmas, gyakran lebernyeget alkot a nyak tájékán.
     Marmagasság: - kanoknál nem kevesebb 65 cm-nél, szukáknál nem kevesebb 60 cm-nél.        
     Viselkedése: - Kiegyensúlyozott, nyugodt magatartás. Aktív védelmi reakció.
     Szőrzet: - durva, egyenes szőrzet, jól fejlett aljszőrzettel. A fejen és a lábak mellső felén szorosan simuló.
     A szőrhosszúságtól függően megkülönböztetnek:
     - hosszabb - 7 - 8 cm hosszúságú fedőszőrrel a füleken, a nyakon, a lábak hátulsó felületén és a farkon,
     - rövid, 3 - 5 cm hosszú szorosan simuló szőrrel.
     Szín: - fehér, fekete, szürke, szalmasárga, vörös, vöröses-fekete, tigriscsíkos, foltos.
     A fej masszív, széles koponyával és járomcsontokkal. A koponya lapos, az arcorri részbe való átmenet alig érezhető. Az arcorri rész valamivel rövidebb a koponya hosszánál, a szemek között széles, és majdnem teljesen párhuzamos, nem szűkül az orrtükör felé. Elölről és felülről nézve téglalap alakúnak tűnik, oldalról nézve tompa ék alakú hosszan lelógó felső ajkakkal. Az orrtükör nagy és fekete. Világos színű kutyáknál engedélyezett a barna orrtükör.
     Fülei alacsonyan tűzöttek, háromszög formájúak (rövidre vágják kölyök korban).
     A szemek sötétek, távol elhelyezkedők, kerekek, egyenes vágásúak.
     A fogak fehérek, nagyméretűek, szorosan egymáshoz simulóak. A metszőfogak egy vonalon vannak, záródásuk ollós.
     A nyak rövid, izmos, mélyen tűzött, a hátvonalhoz képest 30-40 fokban felfelé tartott. A mellkas széles, mély, kerek, dongás bordákkal.
     A mellkas alsó vonala a könyökbúbok vonalában vagy azoknál mélyebben van.
     A has enyhén felhúzott.
     A mar magas, jól kifejezett - különösen a kanoknál. A marmagasság 1-2 cm-rel magasabb a far magasságánál.
     A hát erős, egyenes és széles.
     Az ágyék rövid, széles, enyhén domború.
     A far széles, izmos, majdnem vízszintes.
     A farok magasan tűzött, sarló alakú, nyugalmi állapotban a csánkig ér. Rövidre vágják.
     A mellső végtagok elölről nézve egyenesek és párhuzamosak. A mellső végtagok hossza a talajtól mérve könyékig kicsivel több mint a marmagasság fele. A lapocka és a felkar 100 fokos szöget zár be. Az alkarok egyenesek, erősek és hosszúak. A lábtő rövid, széles, erős, függőleges, merőleges a talajra.
     A hátulsó végtagok párhuzamosak, enyhén nyitott szögelésűek. A lábszárak rövidek a lábtő függőlegesen állított, masszív felépítésű.
     A mancsok (mellsők és hátulsók) nagyméretűek, oválisak, zártak.
     A mozgás - a fajtára leginkább jellemző a rövid, nehéz ügetés és a galopp. Ügetés közben a végtagok párhuzamosan kell, hogy mozogjanak, a mellső végtagok a középvonalhoz közelítenek.

     A közép-ázsiai juhász esetében, nem beszélhetünk homogén fajtáról. Felépítésében, valamint típusában nagy eltérések vannak. A fajta magyarországi állományát jelentősen meghatározza, hogy az első időkben milyen típusú kutyák kerültek be az országba. Megtalálhatók a szikár, vékony felépítésű és az erőteljesebb, robosztusabb kutyák. Az ázsiai jövője azon múlik, hogy e fajta tenyésztői mely típust helyezik előtérbe. Reméljük, hogy a jövőben kialakul a helyes szemlélet és a magyarországi állományt erős felépítésű és robosztus kutyák fogják meghatározni. Bízom abban, hogy mint a szomszédos Szlovákiában, bevezethető lesz a szigorú tenyész szemle és csak azokat a kutyákat lehessen tovább tenyészteni melyek ezeknek az elvárásoknak megfelelnek. Ez alatt értendő a kötelező diszplázia szűrés, valamint a rossz idegrendszerű kutyák kiszűrése a tenyésztésből. Meghatározó a bírók, fajtához való értése. Ma még nem mondhatjuk el, hogy értenek hozzá, érzik a fajtát.