Feketén-fehéren

avagy: küllembírói továbbképzés amstaff-ügyben

Az alábbi cikk megírására két áprilisi kiállítás, pontosabban a fajtánk bírálatát végző szakemberek ténykedése késztetett. Mivel jó pap holtig tanul, gondolom, számukra sem haszontalan átismételni a standardot, és felülírni saját tudásanyagukat. Bízom abban, hogy ezen írás elolvasása után legalább utólag, magukban képesek lesznek beismerni tévedéseiket

A korrekció ez esetben kizárólag az amerikai staffordshire terrier legegyszerűbben észrevehető tulajdonságának helyes – illetve esetükben helytelen – megítélésére vonatkozik. Ez pedig a SZÍN. A standard szerint ez tulajdonképpen bármilyen lehet, a sárgásfakótól (fawn) a csíkoson (brindle) át a feketéig (solid black), szó szerint: „bármilyen szín, egyszínű, foltos, pöttyözött engedélyezett...” A folytatásban a fajtaleírás külön kiemeli: „…de a teljesen fehér, több mint 80%-ban fehér, a fekete-cser és a májszín ne legyen bátorítva”. Ennyi, kész. A hibák listáján egyetlen szín sem szerepel, vagyis a szín önmagában nem lehet pl. tenyésztésből kizáró ok!

A fenti gondolatmenet a standardmagyarázatban a következőképpen kerül kifejtésre: egy jó lónak nem lehet rossz színe, azaz a máskülönben kiváló példányt nem szabad háttérbe szorítani pusztán a színe miatt. És ahogyan nincs „tiltott” szín, ugyanúgy nincs preferált színösszeállítás sem, vagyis az éppen aktuális divat ne befolyásolja az ítélkezést! Tegyük fel azonban, hogy két azonos kvalitású egyed kerül össze a bírálat alkalmával: egyikük példának okáért tigriscsíkos, másikuk csaknem teljesen fehér. Ilyenkor lép életbe a „fehér, több mint 80%-ban fehér… ne legyen bátorítva” utalás, vagyis értelemszerűen a csíkos példány nyer – de csak egyébként azonos minőség esetében! Rossz anatómiájú, keskeny fejű, erőtlen, imbolygó mozgású, de pl. sárga színű kutya ne nyerjen egy akár hófehér egyeddel szemben csak a színe miatt!

Ezeket a rendelkezéseket nem ismerték a már említett kiállításon bíráló szakemberek. Egyiküknél egy teljesen fehér, de nagyon jól pigmentált, erőteljes felépítésű és fejű kan bírálati lapjára a következő került fel a különben alapos és korrekt szemrevételezés után: „A pöttyözött szín nem kívánatos.” A minősítés: „nagyon jó”. Mivel a kutya az addig leírtak alapján „kitűnő” minősítést érdemelt volna, valószínű, hogy a természetes állapotában meghagyott fülén található barnás foltok, vagy a testének fehér szőrén átütő bőrpigmentek nem nyerték el a bíró tetszését. „Nem kívánatos” – de vajon kinek? A standard megalkotóinak biztosan nem, hiszen ők nem írtak bele semmi ilyet az 1936. óta változatlan szabványba, ellenben: „…any color solid, party, patched is permissible…”, mely angol mondattöredékben a „patched” szó éppen pöttyözöttet, az utána következő pedig „engedélyezettet” jelent.

A következő kiállításon a másik szakember épp’ csak ránézett ugyanerre a kutyára, és máris kész volt az ítélet: „A fehér szín tenyésztésből kizáró ok. Minősítés: nagyon jó.” Amikor a gazda rákérdezett a nyilvánvaló tévedésre, a válasz a következő volt: „El kéne olvasni a standardot.” A gazda erre közölte, hogy ő akár angolul is kész idézni a „teljesen fehér, több mint 80%-ban fehér… ne legyen bátorítva” (not to be encouraged) leírást, ami egyáltalán nem kizáró okot jelent. A bíró válasza: „Ne vitatkozzon, mert én jobban tudom !”

Nos, kedves bíró sporttárs, Ön rosszul tudja. Csak abban bízom, hogy a fajta többi ismérvét jobban megtanulta. (Bár a nyilvánvaló tévedésére joggal rámutató gazdának adott válasza, s főképpen az Ön által használt gőgös hang után leginkább abban reménykedem, hogy ezután más fajtáknál próbál szerencsét.) De elfogadom, hogy mindenkinek lehet rossz napja. Erre való tekintettel, és az Ön szakmai fejlődésében bízva, álljon itt néhány fehér egyed neve, akik az anyaország championjai, sok esetben meghatározó tenyészkutyái:

– Ch. Ruffian Headlight Hal, a Ruffian-vonal egyik alapítója.

– Ch. White Rock Chief Sitting Bull, napjaink sikeres kiállítási kutyája, aki eddig 100 pontot gyűjtött (egy kutya 20 pont után kapja meg az AKC Champion – közkeletű nevén: USA-Champion – címet ).

– USA Ch. White Rock Grover (lásd a képen), tenyésztője Richard Pascoe, az STCA – Staffordshire Terrier Club of America – elnöke, közimert küllembíró, óriási szaktekintély. Ha valaki, ő biztosan „kidobta” volna ezt a kutyát, ha Önnek igaza lenne ebben a kérdésben. Szerencsére Mr. Pascoe a standardot követve felnevelte ezt a kiváló példányt…

Nem esett kétségbe egy másik tenyésztő, Heidi Neff (USA) sem, aki a közel 20 éve halott Ch. Tryarr Diamondback Redbolt fagyasztott spermáját felhasználva termékenyítette meg saját champion szukáját. Néhány információ Redboltról: USA Ch., súlyhúzó bajnok, és még életében a 65 utódja által elért USA Ch. cím révén kiérdemelte a megtisztelő „Top Producer” titulust. A tőle legutóbb született alomban 5 kan és 5 szuka közül 3 kan és 2 szuka volt csaknem teljesen fehér vagy hófehér. Ennek ellenére, mivel tenyésztőjük a standardot követi, felnevelte és „show quality pup”-ként (kiállítási minőségű kölyök) eladta őket. Tekintve kivételes genetikai „background”-jukat, biztos vagyok abban, hogy fényes kiállítási karrier előtt állnak…