Parson Jack Russell terrier

Már a 18. század végétől  számos fénykép tanúskodik egy színes foltokkal tűzdelt, fehér terrier létezéséről Angliában, amely típusában megszólalásig hasonlít a mai Parson Jack Russell terrierhez. Kevés olyan népszerű kutyafajta van, amely eredeti formáját ilyen hosszú időn keresztül megőrizte.

John (Jack) Russell 1795-ben született Dartmouth-ban, ő a Jack Russell terriernek, mint kutyafajtának a megalapítója. Édesapja iskolaigazgató volt a North Devon-i Iddesleigh-ben. Már az apa is szenvedélyes vadász volt, amely szenvedély a fiúban is nagyon korán felébredt. John Russell már oxfordi egyetemi évei alatt vásárolt magának egy terriert egy tejárustól. A kutyát „Trump”-nak hívták. Ez volt az a kutya, amelyben megtestesítve látta a tökéletes vadászkutyát. A szuka színe fehér volt, a fején folttal, durva szőrű, mely tulajdonságok lényegében a mai standardnak felelnek meg. „Trump” képe ma a Sandrigham-i kastély nyeregkamrájának falán lóg, és a királynő tulajdona. A kutyát E. W. L. Davis a „Memoir of the Reverend John Russell” című, John Russellről szóló életrajzi munkájában az alábbiak szerint írja le:

„A színe fehér, a két szeme fölött és a faroktőnél egy-egy barna folttal, amelyek nem nagyobbak, mint egy penny. Szőrzete szorosan a testhez simuló, enyhén durva, ami védi a testet a nedvességtől és a hidegtől. Ez a  szőrzet azonban semmiféleképpen sem hasonlítható a skót terrier hosszú durva szőrzetéhez. A lábai nyílegyenesek, a mancsok tökéletesek. Az ágyék és a kutya formája rettenthetetlen bátorságra és kitartásra utal.”

„Trump hagyatékként bátor, kitűnő vadászkutyákat hagyott ránk, amelyek ma is Parson nevét viselik, és nagy megbecsülésnek örvendenek.

John Russell a legkülönbözőbb keresztezéseket hajtotta végre más egyszínű vagy tarkafoltos terrierekkel. Tenyészállományát devoni és New Forest-i vadászkennelekből gyűjtötte be, de nagyobb utazásokra is vállalkozott, hogy távolabbi vidékekről származó ősi terriereket találjon, ami akkoriban meglehetősen szokatlan volt. Fő tenyészcélja a munkára való alkalmasság volt, a tipikus fajtakép kialakítása másodlagos volt a számára.

Elmondható, hogy John (Jack) Russell tiszteletes fő érdeme az az erőfeszítése volt, hogy új tenyészanyagot hozzon létre, idegen keresztezéseket végezzen, de ugyanakkor mindig egy határozott típust kövessen. Élete nagy részét a devoni Swymbridge-ben élte le. 1873-ban egyike volt a „Kennel Club” alapító tagjainak. Nagyra becsült és nagy tekintélynek örvendő bíró volt a terrier kiállításokon. 1883-ban halt meg, 87 éves korában. A királyi család részvétnyilvánítása mellett tízezer környékbeli polgár kísérte el utolsó útjára. A halála után a terriereknek egy olyan csoportja maradt fenn, amelyet eleinte csak „Working Terrier”-eknek neveztek. A harmincas években merült fel annak a gondolata, hogy a „Jack Russell terrier” legyen a nevük, ami alatt a terriereknek azt a típusát értették, amit Jack Russell tiszteletes valamennyivel szemben előtérbe helyezett.

A Jack Russell terrier a második világháború óta egyre nagyobb népszerűségnek örvend Európában, különösen a vadászok és a lovasok körében. 1990. január 22-én az angol Kennel Club elismerte a fajtát és hivatalos standarddal látta el „Parson Jack Russell” terrier néven.

A SOKOLDALÚ VADÁSZKUTYA

A vadászat olyan erős munkakutyát követel meg, amely egyaránt mentes a fizikai és wesenbeli fogyatékosságoktól. A keménység a dúvad vadászatkor is elengedhetetlen feltétel. Utánkeresésnél (beteg vagy sérült vad), kotorékmunkánál, vízimunkánál vagy vaddisznóhajtó vadászatokon a hang és a kitartás a sikeres vadászat előfeltétele.

Fordulékonysága, keménysége és hangja, valamint kiemelkedő intelligenciája miatt a Parson Jack Russell terrier a vadászat nagyon sok területén a tényleges bevetéseknél nélkülözhetetlen.

Használhatósága a vadászpraxisban:

 Róka- és borzvadászat természetes kotorékban.
 Hajtóvadászat apró- és nagyvadra.
 Lövés utáni munka. Szőrmés és szárnyas vad megkeresése, elhozása, illetve jelzése.
 Vízimunka.
 Sérült, beteg vad utánkeresése (vércsapa).

A fajta jelenlegi helyzete Magyarországon

1999. január 31-ig kilenc, a MEOE által regisztrált Parson Jack Russell terrier volt az országban, de a kilencből hét már Magyarországon született. Ezeken kívül van még néhány kutya, sajnos általában törzskönyv nélkül, vagy az FCI által el nem ismert szervezetek származási lapjaival. Várható azonban, hogy előbb- utóbb itt Magyarországon is egyre több kutya tűnik majd fel, eleinte a lovasoknak, majd később talán az igényesebb vadászoknak köszönhetően.

Most, amikor ott tartunk, hogy ez a fajta megjelenik, és meghonosodik Magyarországon, a legfontosabb, amiről szót kell ejtenünk az, hogy a fajtán belül két típus létezik: az egyik egy rövid, esetenként görbe lábú, nagyon alacsony (30 cm és alatta) marmagasságú, a hivatalos fajtaleírásnak és a vadászok elvárásainak sem megfelelő forma, a másik az angol Kennel Club és az FCI által meghatározott méretek (kanok: ideális marmagasság 35 cm, de minimum 33 cm; szukák: ideális marmagasság 33 cm, de minimum 31 cm) szerinti, előlről és hátulról nézve is egyenes lábú kutya, vagyis az igazi Parson Jack Russell terrier.

A fajta érdekében nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a Parson Jack Russell terrier elsősorban vadászkutya, és mint ilyen, a használhatóságát és a fajtagazda ország, Anglia által megadott méreteit, testarányait szigorúan szem előtt kell tartani. Nyilván nem várhatunk el egy rövid, görbe lábú kutyától olyan (fizikai) teljesítményt - akár robbanékonyságról, fordulékonyságról, akár hosszú távolság megtételéről van szó - mint egy szabad, eleven, harmonikus mozgású, hosszú lábú kutyától.  Itt szeretném megjegyezni, hogy Nyugat Európában az FCI- tag VDH (Verband für das Deutsche Hundewesen) és KFT (Klub für Terrier) a tenyésztésből kizárja a rövid lábúakat.

Egyebekben pedig, annak ellenére, hogy a Parson Jack Russell terrier nem tartozik az örökletes betegségekkel terhelt fajták közé, csak olyan kutyákat állíthatnak tenyésztésbe, amelyeket előzőleg az ilyen betegségektől (pl.: Patella Luxation - térdkalácsficam) különböző vizsgálatok alapján mentesnek nyilvánítanak.

Ahhoz, hogy Magyarországon egy egészséges, a Kennel Club és az FCI fajtaleírásának megfelelő típusú, felépítésű állomány alakuljon ki, a tenyésztőknek ezt a példát kell követniük.

Lang Ferenc Brit Spirit Kennel
A képanyagot a szerző készítette

A Parson Jack Russell terrier (PJRT) részére előírt vadászvizsgák (Németországban).

A vizsgák értelme és célja, hogy a PJRT-t előkészítse későbbi gyakorlati, tényleges vadászati feladatok végrehajtására, valamint, hogy rögzítsék a vizsgaeredményeket és azokat dokumentálják a tenyésztés számára. Ezért - a fajta vadászörökségének megőrzése érdekében -  arra kell törekedni, hogy legalább a fedezőkanoknak meglegyenek a vadászvizsgáik.

Az FCI standardja szerint ahhoz, hogy a PJRT a CACIB tenyészszemlék munkaosztályában indulhasson, két vadászvizsgával kell rendelkeznie.

 Junghundprüfung (JP) / fiatal kutya vizsga   mint képességvizsga. Nyúlnyom, keresés, üres kotorékba bebujkálás, lövésállóság.

 Bauprüfung (BP) / kotorékvizsga célja megállapítani, hogy a kutya dolgozik-e műkotorékban. Csak ezután kerülhet sor a természetes kotorékmunkára.

 Zuchtprüfung (ZP) / tenyészvizsga. Képességvizsga szőrmés- vagy tollasvad vonszalékkal hajtóvadászat, lövésállóság, lőtt kacsa elhozása a mély vízből.

 Gebrauchsprüfung (GP) / munkavizsga. Teljesítményvizsga, vércsapamunka, fő hangsúllyal a lövés utáni munkán, vízi munka, engedelmesség, helyben maradás, pórázon vezetés, hajtóvadászat.

 Schweissprüfung (SwP) / vércsapavizsga. 1000 m-es mesterséges vércsapa 1/4 l vadvérrel, 3 éles fordulattal, 1 sebággyal, legkevesebb 20 órás késleltetéssel.

 Verbandsschweissprüfung (VswP = Sw) A kutyának minimum 24 hónaposnak kell lennie.

Szövetségi vércsapavizsga. Vércsapa 20 és 40 órás késleltetéssel, 2 sebággyal, 3 éles fordulattal.

Elke Übermuth, Lang Ferenc vom Wietzenbruch Kennel  Brit Spirit Kennel.

Összefoglalás:

A világon egyre több ember fedezi fel a Parson Jack Russell terriert mint családi kutyát. Méretei, utánozhatatlan humorérzéke és komikuma rengeteg barátot ennek a kis, barátságos kutyának szerez. Kiemelkedő intelligenciája, futó- és ugróképessége, bátorsága, temperamentuma és kitartása rendkívüli kutyává teszik. Különleges tulajdonságai közé tartozik könnyelmű természete is. A Parson Jack Russell terriert különösen gyermekbarát fajtaként tartják számon. Ugyanúgy szeret tombolni, ugrándozni és játszadozni, mint a gyerekek. Alkalmazkodóképes, egészsége szinte megtámadhatatlan, és 15 éves kor fölött is fitt tud maradni. Vadászerényeit elsősorban a kotorékban rókákra vadászva csillogtatja, de a föld fölött is bizonyítja sokoldalú hadrafoghatóságát. Kitűnő apportőr, kifejezett vízimádatának és jó orrának köszönhetően pedig felbecsülhetetlen vadásztárs.