Királyi kedvenc

Cavalier King Charles spániel

Szeretetreméltó, alkalmazkodóképes és mindig jókedvû – ilyen egy igazi társ, azaz egy igazi Cavalier King Charles spániel. Ráadásul a kis királyfi elôkelô származással is bír, nemes nevét I. Károly (1600–1649) és II. Károly királyoktól (1630–1685) kapta. Mindkét uralkodó, apa és fia, olyannyira imádták a kis Charlie-kat, hogy a kutyák még a parlamentbe is beléphettek és állami fogadásokon is részt vehettek.

Még a templomba is elkísérték a két királyt apró spánieljeik. A Stuartok bukásával azonban nemcsak új király, de új kutyafajta is került az udvar élére: Vilmos és Mária kedvence a mopsz volt. Így hamarosan politikailag nem volt éppen szerencsés dolog toy spánielt tartani, ezért a King Charles kutyák egyre ritkábbá váltak, ráadásul a mopszok keveredtek is a spánielekkel, így az eredeti típus lassan el is tûnt.

Kicsi, spániel típusú kutyák egyébként már századok óta léteztek, az arisztokráciát ábrázoló festményeken és gobelineken rendszeresen felbukkannak ezek a kis kutyák is, a XV. és XVI. századi festményeken szinte mindig a királyi udvar családjainak gyermekeivel láthatók. A King Charles spánielek minden bizonnyal luxuscikknek számítottak, hiszen egy átlagos ember akkoriban nem engedhette meg magának, hogy olyan kutyát tartson és etessen, mely nem dolgozik.

A fajta II. Károly uralkodása alatt élte virágkorát (1670–1685), aki igen komoly tenyésztôi munkát végzett, londoni kutyabarát alattvalóinak kiváló nôsténykutyákat ajándékozott, melyek tenyésztése aztán királyi irányítással folytatódott. A fiatal Viktória királynônek is volt egy Dash nevû Cavalier kutyája. Viktória egész életében nagyon érdeklôdött a kutyatenyésztés, a fajták alakítása iránt, de a szervezett kutyakiállítások elterjedése is segített radikálisan megváltoztatni az eredeti Cavalier King Charles spánielt. A mopsz-keresztezést mutató, boltozatos koponyájú, kissé nyomott pofájú spániel olyan népszerûvé vált, hogy az eredeti változat szinte teljesen eltûnt. Érdekes, hogy éppen egy amerikainak köszönheti újjászületését ez a tôsgyökeres angol fajta.

Az 1920-as évek elején egy Roswell Eldridge nevû amerikai úr felkerekedett, hogy Angliába utazva olyan régi típusú spánieleket vásároljon, amilyeneket Gainsborough és Copley képein látott. Mivel próbálkozás nem járt sikerre, 1926-ban díjat tûzött ki – nem is kis összeget, 25 fontot – az elkövetkezô öt évben a legjobb régi típusú toy spániel kannak és szukának a Cruft’s kiállításon.

A díj kezdetben nevetség tárgyát képezte, hiszen minden olyan toy spániel, mely régi típusú fejjel rendelkezett, tenyésztési szempontból egyáltalán nem volt kívánatos. Azonban a kitûzött díj nagysága elgondolkoztatta a tenyésztôket és érdeklôdést gerjesztett az eredeti spániel típus felélesztésére. Néhányan felvásárolták az almokban olykor-olykor felbukkanó hosszabb orrú egyedeket és nekiláttak a régi fajta újjáélesztéséhez. Munkájuk olyan eredményes volt, hogy 1928-ban már meg is alakult az elsô Cavalier King Charles Spaniel Club Angliában. A Kennel Club hivatalosan 1944-ben ismerte el a régi-új fajtát. Az elsô CC címet 1946-ban adták ki a fajtában, azóta a Cavalier egyike a legnépszerûbb fajtáknak Nagy-Britanniában. De a Cavalier az USA-ban is hívekre talált, bár ott csak 1996. január elseje óta bír teljes AKC-elismertséggel.

Manapság mindkét változat önálló fajtaként létezik: bár a King Charles spánielt és a Cavalier King Charles spánielt a nyelvhasználat gyakran összekeveri, a két fajta külseje, fôleg fejformája világos különbségeket mutatnak. A King Charles spániel rövidebb pofával, kerekebb koponyával rendelkezik, mely „közbenjáró” mopszéra emlékeztet.

A Cavalier napjainkban is rászolgál elôkelô nevére: olyan kiskutya, mely szereti, ha gazdája mindenhová magával viszi; ezt példaszerû magatartással köszöni meg, feltéve persze, ha részesült némi nevelésben. Tanítani azonban könnyû, hiszen egyik legszembetûnôbb tulajdonsága a tetszeni vágyás, a törekvés, hogy felvidítson és tetsszen nekünk, így a Cavalier nagyon szívesen és nagyon könnyen tanul. Szórakoztatja, ha tehet értünk valamit, így nagy örömmel és vállalkozókedvvel vesz részt mindenben. Igazi régivágású herceg, akinek kevesen tudnak ellenállni. Nyílt természetével, vidám kisugárzásával és csinos külsejével pillanatok alatt megnyeri nemcsak a családtagok, hanem a barátok, sôt idegenek szívét is. Gyerek vagy állat, a Cavalier mindenkivel szemben barátságos, szereti a harmonikus együttlétet, ideális családi kutya. Temperamentumos és rettenthetetlen, de pozitív beállítottsággal fordul minden élôlény felé, így ha kicsi, ha nagy, ha idegen, ha ismerôs, mindenkit barátságosan üdvözöl.

A Cavalier King Charles spánielt négy színváltozatban tenyésztik. A Ruby megjelölés az egyszínû, mélyvörös egyedeket illeti, a Blenheim a hófehér alapon gesztenyevörös foltokat viselô kutyákat jelöli, ezenkívül még black and tan (fekete, vörös jegyekkel) és tricolor példányokat láthatunk.