Vaú Világ Villa

– Ez itt a Vaú Világ Villa, üdvözöljük a villalakókat. Amíg az élô közvetítésre kapcsolunk, addig egy rövid bejátszást fognak látni arról, hogy mit is csináltak a villalakók az elmúlt két napban. (A bejátszás elindul.) Lám, lám, milyen jó dolguk is van a 3V lakóinak! Ropogós falatkák minden tányérban, formás csajok, nagyon brutális kanok – mi kéne még a szórakozáshoz?

(A jól bekamerázott szobában két kan hever a földön, szájukban az elmaradhatatlan Jóidô rágócsontot rágcsálják. Lajka, a jobb oldalon fekvô, láthatóan ideges.)

– Tedd már arrébb a farodat, nem vagyok ma vevô a kutyarossz humorodra!
– Na mesélj, de fordulj úgy, hogy a kamera jól vegye az ugatásodat. Mi a baj?
– Mi lenne, falkatárs? Nem jövök be a szukáknak. Itt volt ez a formás szöszi, az a Maja nevű golden retriver, aki még a Heti Szügyek magazin hátoldalára is felvonyította magát. Nem mindennapi falat, de hiába, mert fütyül rám.
– Lehetett tudni. Rossz volt a híre már a kutyafuttatón is, de gondoltam, te tudod, mit csinálsz…
– Csak a karrierjével törôdik. Már minden gátlását levetkôzte, mint tudjuk, maga volt a meztelen valóságsó a csontlevesben – de én nem vagyok elég jó neki. Vagy ô túl jó hozzám?
– Ja, a „Címlapon az ülepem” című képére gondolsz? Szerintem nem volt az olyan nagy durranás.
– Szerintem sem, de azóta nem lehet vele bírni. És a Tabudöntögetô című műsorban való szerepléséhez mit szólsz?
– Gyomorforgató. Rosszabb, mint a felázott száraztáp.
– Na látod! Teljesen elszabadult a pórázvégrôl! Nem lesz jó ez így. Naponta szállítja az álhíreket magáról a BulvárKacsának. Hogy állítólag mégis, aztán mégsem. Meg hogy kivel, és kivel nem.
– Na hiszen! Fogadjunk, hogy a második fele a rovatnak üres.
– Szájkosarat rád, ez nekem kínos! Maradjon köztünk, ebtárs. Persze megvan a véleményem azokról is, akik ezt megkajálják! Ez a hír, érted? Azt mondja, alig várja, hogy kikerüljön innen, és beharapja az egész világot! És én még érte akartam párbajozni! Sose fogja megtudni, hogy agility-ben jobb vagyok mindenkinél.
– Bánt, mi?
– Szerinted? Nevetséges. Láttad azt a képét nyuszifülekkel, egy szál rózsaszín csokornyakkendôben? Szereptévesztés! Aztán csodálja, ha megkergetik!
– És azt hallottad, hogy már jelentkezett a konkurrens kanálisnál is?
– A bolha csípje meg!
– Bizony! Láttam a fotóját a Kóbor Kutya Kastély elôválogatásának képei között. Ha ezt itt kiszagolják!
– Miért szagolnák? Csak nem akarsz árulkodni?
– Ugyan! Ne nézz már embernek!
– Igaz, igaz. Mondd, nem akarod megkérdezni, hogy a többi szukával hogy állok?
– Hogy állsz a többi szukával?
– Tudtam, hogy rád számíthatok. Megható ez a szívbôl jövô érdeklôdés. Az összetartás a kanok között, meg mifene.
– Szóval?
– Szóval. Siralmas. Már csak arra gondolok, hogy ha kijövök innen, készítek egy saját lemezt. A művészetnek fogok élni. Éjszakánként arra gyakorolok. Már a címét is megálmodtam.
– De ugye, nem Holdugatás lesz?
– Honnan tudod?
– Áh, azt már a Shayo is kitalálta.
– Import kan nyilván, nem cseng a fülemben ismerôsen a neve.
– Jaj, te nagyon egyszerű agyú, te! Sima folyómenti keverék a jó öreg Sajó, csak azt hiszi, ezzel a névvel közelebb ügethet a világhírhez. Persze ez nem mentesít téged attól, hogy új címet találj művészi ugatásodnak.
– Tudtam, hogy semmi sem jó, amit én kitalálok. Nincs egy eredeti gondolatom sem.
– Gyere, van nálam némi spéci dugifalatka. Kiprivatizáltam a macskák tányérjából – de odaadom neked. Látom, hogy nagyobb szükséged van rá. Szegény te! Nem lennék a helyedben…

Nos, látják, kedves nézôink, a Vaú Világban sem fenékig velôscsont az élet. Ugyan amerre nézünk, fedezések jobbra és balra, mégis, ha érzelmek keverednek az etetôtálba, kizökken a világ. De ne emésszük magunkat hosszasan ezekkel a szomorú dolgokkal, inkább gondoljunk arra, hogy… Áh, ne gondoljunk semmire!