A saluki

Örömmel olvastam az „Ázsia kutyái” c. cikket mivel Ázsiában, ill. Japánban élem már idestova életem nagyobbik felét. Viszont el sem tudom képzelni hogyan maradhatott ki a felsorolásból az agarak legrégebbi tagja, az „ősök-őse”: a saluki. Magyar nevén: perzsa agár vagy arab gazella kutya. Az arabok „Allah ajándéka” melléknévvel tisztelik. Mint tudjuk több mint 5 ezer éves ősökre tekint vissza.

A saluki napjainkban egy elkülönült fajtát jelent, holott a saluki tulajdonképpen egy csoport ami saluki complexnek nevezhető. Több helyen több típust emlegetnek ezen a néven, Oroszországtól észak-kelet Afrikáig. A saluki típusú kutyák emberemlékezet óta ismertek. Sőt a salukit mint farkas közvetlen leszármazottját tartják számon, amely megteremtette az emberiség történetében a kutya-ember kapcsolatát. A saluki ősi eredetét bizonyítják még a több ezer éves egyiptomi falfestmények és papiruszok is. Legendák és mitológiai történetek fűződnek nevéhez.

Általános jellemzése:

Színe: szürke, fehér, rőt három színű (fekete-fehér-rőt)
Mérete: 58~71 cm kan, szuka jóval kisebb
Súlya: 20~25 kg kan, 14~22 kg szuka

Kétféle változata elfogadott: hosszúszőrű és simaszőrű, mindkét változatra jellemző a szőrzet selymes tapintása.
Megjelenése: A testén a szőrzet rövid és sima, csak a fülét és farkának kétharmadát borítja hosszú dús szőrzet. A végtagok hátsó élén a szőr zászlót alkothat.
Feje: keskeny hosszú rövid szőrrel borított.
Orrtükre: barna vagy fekete.
Szeme: nagy, ovális sohasem dülledt.
Füle: mozgékony hosszú, a feje mellett lelóg.
Fogai: nagyok, ollósan záródnak.
Nyaka: izmos hajlékony, elegánsan hosszú.
Mellső végtagjai: egyenesek és igen szikárak.
Hátsó végtagjai: párhuzamos állásúak.
Háta: rövid, széles
Ágyéka: hosszú
Fara: enyhén csapott, kiálló farcsontok
Farka: hosszú lelógó, enyhén kunkorodó.
Mancsa: kissé megnyílt, hosszú újakkal.
Viselkedése: gazdájához ragaszkodó, de nem hízelgő. Idegenekkel szemben bizalmatlan, elutasító. Végtelenül éber, de nem ugat fölöslegesen. Sokan közülük az afgán agárral ellentétben nem bírja a magányt. Ennek dacára hívásra nem mindig reagál.
Tartása: a fent említettek miatt abszolút nem tanácsos a pórázt szabadban lekapcsolni róla, mert kiszámíthatatlan, hogy hová rohan és mikor kerül vissza. Végtelenül nagy a mozgásigénye, amit természetesen bekerített területen is kit tud elégíteni, de vigyázni kell a kerítés magasságával is mert könnyedén átugrik 160 cm-t. (Ez a tapasztalatom, mert engem többször átugrott.) Sivatagi eredetükhöz híven általában utálják a vizet, esős időben lehetőleg „esőköpeny”-ben sétáltassuk! Sem a túlzott fürdetés sem az úsztatás nem ajánlott, mivel ha sokszor feláztatjuk a szőrét, könnyen kap ekcémát és egyéb bőrbetegségeket. A legenyhébb jelenség, hogy állandóan korpás, ha hetenként fürdetik. A száraz meleget és hideget jól tűri, de ne sétáltassuk átforrósodott köves úton!

Az a véleményem, hogy nem elég „csak szeretni” kutyáinkat! Meg kell tanulnunk az általunk tartott kutya fajtájáról nemcsak a külső jellemzőket, hanem a belső tulajdonságaikat is. Ha mindenki ismerné a saját kutyája „használati utasítását”, sokkal több boldog kutya és kutya tulajdonos volna!

Az agarasok általában arra a sorsra jutnak, hogy mire észbekapnak 3, 4, 5 példány van egy tulajdonos keze alatt. Én sem vagyok kivétel, három afgán és egy saluki foszt meg minden szabadidőmtől. Evvel magyarázható, hogy mi itt Japánban jobban összetartunk, mint a többi kutyások.

Április 25-én volt az F.C.I. Saluki klubkiállítása (Tokyo Minami Saluki’s Family Club), amire 71 salukit neveztek be és még vagy 30 példány „vendég” jelent meg. A kiállítás érdekességei közé tartozik, hogy először a minta kutyát vezetik fel, aminek nem csak az a feltétele, hogy többszörös győztes legyen, hanem az is, hogy győztes leszármazottjai legyenek. Annyira hibátlannak kell lennie, hogy a bírálás feltételeit rajta keresztül mutatják be.