A következőkben áttekintjük azokat a legfontosabb szempontokat, amelyek mintegy iránymutatóként segítenek abban, hogy a számunkra legmegfelelőbb kutyát válasszuk ki.

Először is miért tart az ember kutyát?

Az ember kutyához való kötődési igénye már több ezer éves múltra tekint vissza. A kutyák keresik az ember társaságát, jól érzik magukat az ember közelében, az ember számukra élelmet, meleget, lakóhelyet, biztonságot és játéklehetőséget ad. Egyes felnőtteknél gyakran a gyerek szerepét töltik be a kutyák (pl. akiknek nem lehet saját gyereke vagy társtalanok). A kutyák az összes felmérés szerint pozitívan hatnak az emberekre: egy kutya megsimogatása az emberekben feszültségoldó hatású, vérnyomáscsökkentő, a kutya a család része, a kutyával kapcsolatos rendszeres dolgok (pl. etetés, séta, stb.) rendszeretőbbé és pontosabbá teszik az embereket, jószívűekké válnak a kutyatulajdonosok, a rendszeres séta növeli a tulajdonosok fittségét, stb. Minden felmérés szerint hosszabb a kutyatartó emberek átlagéletkora.

Milyen fajtát válasszunk?

Egyes esetekben egyszerű a válasz, hiszen néhányan meghatározott célra keresnek kutyát, pl. őrző-védő ebet, terelőkutyát, vadászkutyát, stb. Ha azonban hobbykutyát keresünk, akkor a választási lehetőségeink számának határa a csillagos ég, rengeteg gyakoribb és ritkább fajta létezik, sőt egy keverékkutya is ugyanolyan kedves és szeretetreméltó lehet (arról nem is beszélve, hogy olcsóbbak és ritkábban lépnek fel náluk örökletes betegségek). Általánosságban válasszunk úgy kutyát, hogy a kutyafajta vérmérséklete és szükségletei összhangban legyenek a tulajdonos életmódjával és lehetőségével (pl. berni pásztor nem való egy 10. emeleti, 45 négyzetméteres lakásba, egy német dog nem való egy anyagilag behatároltabb lehetőségekkel bíró, sokgyermekes családnak, stb.). A kutya termete nagyon fontos választási szempont. A nagy kutyák távol tarthatják a háztól a hívatlan vendégeket, de rengetegbe kerülhet a megvásárlásuk és főleg az etetésük, valamint nagy a mozgásigényük is. A kis termetű kutyusok és ölebek sokkal kevesebb mozgással is beérik. A szőrzetápolás is sok időnket foglalhatja le, a hosszú szőrű fajták szőrzetével rendszerint sok a gond (pl. puli). Egyes fajtáknál gyakoriak az örökletes betegségek, kérdezzük ki körültekintően a tenyésztőt erről! Egyes esetekben érdemes a helyi állatorvost is megkérdeznünk, hogy a környéken nem fordult-e elő fertőző kutyabetegség!

Milyen idős legyen a kutya?

Erre a kérdésre mindenki rávágná, hogy a lehető legfiatalabb, de ez azonban csak általánosságban mondható el. Túl fiatal kutyát semmiképpen se válasszunk, az anyjától való idő előtti elválasztás káros lehet, mind a fejlődés, mind a megrázkódtatás miatt. Ha azonban megvan a lehetőségünk arra, hogy a kölyökkutyára rendszeresen ránézzünk vagy egész nap otthon vagyunk, szoros kötődés alakul ki a kutyus és a család között. Aki például kísérőt szeretne maga mellé állítani és rögtön magával is akarja vinni egy útra, annak a kifejlett állat jobban megfelel. Az idősebb jövőbeli kutyatulajdonos számára a kölyökkutyák örökös nyüzsgése és törődési igényei nagyon fárasztóak lehetnek, de egy idősebb kutya jó otthonra találhat náluk. Azonban ebben az esetben meg kell bizonyosodni arról, hogy miért keresnek az illető kutyának gazdát (pl. lehet, hogy nyugtalan természetű, agresszív, nem szobatiszta, stb.).

Kant vagy szukát válasszunk?

A legfőbb ok, ami a szukák ellen szól, az, hogy évente kétszer tüzelnek, a tüzeléssel pedig kellemetlenségek járnak. A szukák ilyenkor mágnesként vonzzák a kanokat, ezáltal nemkívánatos vemhességek is elő szoktak fordulni. A tüzeléssel járó hüvelyváladék beszennyezheti a lakást, egyes szukák hajlamosak az álvemhességre. Ezeket a hátrányokat azonban ivartalanítással kiküszöbölhetjük. A mérleg másik serpenyőjébe ellenben több dolog esik: a szukák könnyebben taníthatóak, szilárdabban kötődnek gazdájukhoz, ezért jobb vezetőkutyák. Aki pedig kifejezetten pároztatni és születni szeretné kutyáját, a gyerekeit megajándékozza az újszülött kiskutyák látványának örömével. A kanok kiegyensúlyozottabbak (persze nem a tüzelő szukák közvetlen szomszédságában), jellemesebbek, de imádnak függetlenek lenni.

Hogyan válasszuk ki a kérdéses kutyakölyköt?

Ha már hosszas tudakozódás és utánjárás eredményeképpen sikerült találnunk egy megbízható kutyatenyésztőt (a piaci és aluljárói árusok készlete sokszor vegyes forrásból származik, nemegyszer talált kutyákból vagy engedély nélküli tenyésztőktől), arra kell törekednünk, hogy lássuk az egész almot és magunk válasszuk ki a megszeretett kutyakölyköt! Általában 4 hetes kor előtt semmiképpen sem szabad ölbe venni és megsimogatni a kiskutyákat, nehogy fertőző állatbetegségeket vigyünk az állományba vagy az anyaállatot felingereljük. Érdemes azonban a játszadozó kölyökkutyákat messziről figyelni, viselkedésüket, jellemüket feljegyezni. Ezt több alkalommal is megtehetjük. A legtöbb fajta körülbelül 6 hetes korban alkalmazkodik legkönnyebben az új környezethez, ekkor a jelöltet már megvizsgálhatjuk. Az egészséges kiskutya mutatja a fajra jellemző külső tulajdonságokat, korának megfelelő nagyságú és fejlettségű. Tekintete élénk, figyelmes, szeme nem váladékozik, fülei, bőre és szőrzete tiszták, a fajra jellemző szagúak, a fogai a kornak megfelelő számban találhatóak meg, a széklete szilárd, a vizelete nem elszíneződött, testalkata arányos, nem kövér. Az állat örül, ha kézbe veszik, semmiféle fájdalom jelét nem mutatja. Ha ezek a főbb irányvonalak is egyeznek, akkor feltétlenül konzultálnunk kell a tenyésztővel. Meg kell kérdeznünk a kutya származását, megnézni a törzskönyvét, tudakozódnunk kell az eddigi védőoltásokról, féregtelenítésekről és etetésről. El kell kérnünk természetesen a kutyus oltási könyvét is, valamint mindenképpen kérjünk bizonylatot az adás-vételről, ugyanis vannak komolyabb rendellenességek vagy lappangási stádiumban lévő betegségek, amikre csak később derülhet fény. Arra is van lehetőség, hogy a kiskutyust az állatorvos még a hazaszállítása előtt megvizsgálja. A kiválasztott ebet lehetőleg reggel szállítsuk haza, mert így egy egész napja van megszokni az új körülményeket. Lehetőleg két ember szállítsa, mert így valaki az ölébe tudja venni a pokrócon. Legyen kéznél újságpapír is az utazási kellemetlenségek megelőzésére. Az otthoni szükséges dolgok (evő- és ivóedények, fekvőhely, póráz vagy nyakörv, szőrzetápoló eszközök, samponok, játékszerek, kutyaól, kutyatáp, stb.) beszerzéséről pedig már előre gondoskodjunk. Az így megérkezett új családtagot megfelelően kell etetni, el kell kezdeni nevelni, tanítani, engedelmességre és szobatisztaságra szoktatni, valamint a helyi állatorvossal konzultálva megkezdeni az oltási és féregtelenítési programját.

Rágcsáló-irtószerek okozta mérgezések

Bár ma már ritkábban fordulnak elő ezek a végzetes balesetek, mert a különféle kumarinszármazékokat tartalmazó rágcsálóirtókat kevésbé használják (Rakumin, Tomorin-B, stb.), illetve kivonták a forgalomból, mégis érdemes áttekinteni az ilyen típusú mérgezéseket. A mérgezés úgy jöhet létre, hogy a kihelyezett rágcsálóirtós ízletes csalétkeket a kutyák feleszik vagy a mérgezés miatt lassan mozgó vagy elhullott patkányokat, egereket elfogyasztják. A kumarinszármazékok alapvetően a vér alvadó képességének zavarát okozzák azáltal, hogy gátolják a K-vitamin felhasználását és ezzel a protrombin képződését. Így csökken a különböző véralvadási faktorok vérbeli mennyisége, a fibrinogén-, a prokonvertin-képzés és romlik a vérlemezkék összecsapódási képessége. A kumarinszármazékoknak közvetlen kapillárist károsító hatása is van. Mindezek következtében az erek már minimális mechanikai hatásra sérülnek. Így csakhamar a test legkülönbözőbb részeiben és gyakran a testnyílásokon keresztül a külvilág felé is vérzések keletkeznek. A testüregekben nagy mennyiségű vér halmozódik fel. Az első klinikai tünetek a méreg felvétele után 18–24 órával jelentkeznek. A kutya bágyadt, nem szívesen mozog, sokat fekszik, étvágytalan. A látható nyálkahártyák először sápadtak, később porcelánfehérek. A testnyílásokból vér szivároghat, ritkán véres vizelés, véres bélsár ürülése is megfigyelhető. A kötőhártya alatt, a szájfenéken vonalszerű vérzés vagy kiterjedtebb véres beszűrődés is mutatkozhat. A mellüregi bevérzést először ismétlődő köhögés, majd egyre súlyosbodó, főleg mozgáskor jól szembetűnő nehezített belégzés jelzi. A vemhes méh üregében bekövetkező vérzés vetélést is okozhat. A kivérzés súlyosbodása nyomán végül a beteg elpusztul. A kórelőzményi adatok, a klinikai tünetek, a laboratóriumi vizsgálatok (megnyúlt protrombin-, véralvadási és vérzési idő) utalhat az ilyen típusú mérgezésre. A gyógykezelés lényege a vérátömlesztés. K-vitamint injekció adása a K-vitamin-hatás biztosítására javasolt, a C-vitamin és a kálcium injekciók adása a kiegészítő terápia része. Ha a méreg felvétele rövid időn belül történt, érdemes rögtön meghánytatni a kutyát.